Véges méretű Földön nem lehetséges végtelen gazdasági növekedés, mert illúziónak bizonyult a szétcsatolás a GDP és a fizikai erőforrások kiaknázásának növekedése között – mondja Vincent Liegey Magyarországon élő francia mérnök-kutató, a Nemnövekedés mozgalom képviselője, a budapesti Cargonomia munkatársa és – többek között – az Exploring Degrowth: A Critical Guide szerzője.
Vincent Liegey.
Fotó: Bajomi Bálint
Egy 2014-es cikkben azt nyilatkozta, hogy gazdasági, szociális, ökológiai, energetikai, politikai és demokrácia-válságban élünk. Serge Latouche francia közgazdász jóslata szerint társadalmunk 2050 körül össze fog omlani. Milyen tények támasztják alá ezen ijesztő állításokat?
Azt mondanám, hogy figyelje csak a híreket, nem kell tudományos szakcikkeket olvasni ahhoz, hogy lássa, mi történik körülöttünk. Csupán a mainstream médiát kell követni ahhoz, hogy lássuk, mit jelent a klímaváltozás. Európa-szerte drámai szárazságoknak vagyunk tanúi; Magyarország idén nyáron először nézett szembe nagyon ijesztő vízhiánnyal, ami a mezőgazdaságot is veszélyeztette; az elmúlt napokban pedig történelmi áradások voltak Pakisztánban. És ez csak néhány példa a világon zajló események közül. Hétről-hétre tanúi vagyunk a klímaváltozással kapcsolatos jelenségek gyorsulásának, amit évtizedek óta alaposan dokumentál a tudomány. Ugyanez a helyzet a biológiai sokféleség csökkenésével, a vízciklus módosulásával és az óceánok savasodásával, csak néhány példát megemlítve azok közül, amiket a bolygó kilenc határvonalának hívunk. Mindezzel párhuzamosan nyugati világunkban az energia- és a nyersanyag-ellátás területén is nyomással találkozunk.Az idei év elején kezdődött ukrajnai háború csak felgyorsította azt, amit előre lehetett jelezni: az olaj, a gáz kitermelése csúcsra érkezett, tovább nem lehet növelni ezeket.Ezeknek súlyos következményei vannak a társadalmunkra, amely 80 százalékban függ a fosszilis energiától. A gazdaság veszélyben van az energia- és nyersanyagellátás problémái miatt, amelyek hatására történelmi infláció következett be és nagy a félelem bennünk, hogy mi fog következni a következő hetekben.Tehát most nagyon ijesztő módon megtörténik és felgyorsul az, amit már 20 éve megjósoltunk és amire próbáltunk figyelmeztetni a Nemnövekedés mozgalom és más irányzatok keretei között.Sajnos igazunk volt, és ebben a sürgős helyzetben ideje komolyan foglalkozni az általunk felvetett kérdéssel, illetve a megoldással, amit javaslunk. Egy ilyen irányú vitára van szükség ahhoz, hogy elkerüljük termo-ipari társadalmunk összeomlását.
Minden gazdasági folyamatnak hatása van a környezetre
Az Ön véleménye szerint mi a probléma a jelenlegi mainstream ökológiai paradigmával?
A kortárs közgazdaságtan törvényei sajnos olyan matematikai modellek köré épültek, amelyek teljesen elszakadtak a fizika alapvető törvényétől. Egyrészt tagadja azt a tényt, hogy a gazdasági folyamatok a Föld nevű bolygón játszódnak le, és az itt lejátszódó összes jelenség a termodinamika törvényeinek a hatálya alá tartozik.Az egyetemeken tanított, a civilizációnkban, a társadalmainkban alkalmazott közgazdaságtani modellek teljesen figyelmen kívül hagyják az elemi szintű fizikai összefüggéseket. Erre először Nicholas Georgescu-Roegen – aki román matematikusként majd közgazdászként a mi régiónkból származott – 1971-ben megjelent híres „Az entrópia törvénye és a gazdasági probléma” című cikkében hívta fel a figyelmet.Ezen összefüggés azt mondja nekünk, hogy minden gazdasági folyamatnak hatása van a környezetre: nyersanyagot éget el, amit aztán nem tudunk többé mással helyettesíteni, és így visszafordíthatatlan módon aláássuk a gazdasági ciklusaink stabilitását.A termodinamika első főtétele, amely az entrópiáról szól, arra emlékeztet minket, hogy minden fizikai folyamatban – ha tetszik, ha nem – energiamegmaradás történik. Semmi sem keletkezik, semmi sem vész el, viszont minőségi degradáció következik be. Így amikor arra használom a teli tankomat, hogy a Balatonnál töltsem a hétvégémet, ez az üzemanyag, energiakoncentrátum a robbanómotor által átalakul mozgási energiává, ami lehetővé teszi az autóm számára, hogy helyet változtasson. Az üzemanyag végül hővé és szennyezéssé alakul. Az energia megmarad, de nem tudok visszafelé haladni és újratölteni a tankot ezzel a hővel és szennyezéssel. A GDP számítása úgy számol ezzel az energetikai és anyagi csökkenéssel, hogy nem veszi figyelembe romboló és egyirányú voltát.A gazdaság, amelynek meg kellene világítania a tetteinket, segíteni minket az intelligens megtakarításban, takarékoskodásban, vakká tesz minket és abba az irányba visz minket, hogy túl sokat fogyasszunk, akár saját magunk elpusztításáig.Ez alatt egyre gyorsabban és gyorsabban pusztítjuk el az emberi élet élőhelyeit.
A Nemnövekedés mozgalom a GDP-t, mint mutatót is kritikával illeti.
A gazdasági folyamatok a GDP rossz körforgását jelentik, amelyet a GDP évről évre történő növelésére optimalizálnak. A GDP csupán a gazdasági cserék társadalmon belüli szintjét mutatja a társadalomban, és vak számos nagyon fontos jelenségre.Először is a GDP csak összeadni tud dolgokat. Tehát amikor valaki a jóllétre, a környezetre káros dolgot csinál, ez is hozzáadódik a GDP-hez. (Míg a hagyományos „jólét” kifejezés inkább az anyagi helyzetre utal, a „jóllét” az ember boldogságáról, közérzetéről szól.) Ma például kerékpárral jöttem a találkozónkra, nem volt balesetem, és szeretek bringával közlekedni, de ezzel nem növeltem a GDP-t. Ha taxival jöttem volna, és balesetem lett volna, a GDP-nek egy magasabb szintjét termeltem volna, és „még jobb”, ha a taxi teljesen tönkrement: minél több javítás van, annál nagyobb a növekedés. Még ennél is „jobb”, ha le kell cserélni egy új autóra! Mindezzel a klímaváltozáshoz is hozzájárultam volna, a véges források, az olaj további kimerítéséhez, ugyanakkor a taxisofőrrel és a baleset többi résztvevőjével együtt megsérültem volna. Ez csökkentette volna a sérültek boldogságát, de jó lett volna a GDP számára. Említhetnék további példákat is arra, hogy a gazdasági rendszerünk teljesen hibás, mert csak számokban tud gondolkodni, és nem vesz figyelembe számos más dolgot, amelyek jók, vagy rosszak a jóllétünk szempontjából; csak a történések pénzbeli értékét adja össze.Mélyen át kell alakítanunk ezen gazdasági modelleket ahhoz, hogy visszatérjünk a fizika valóságához és figyelembe vesszük tevékenységeink ökológiai hatásait, valamint a nyersanyagok felhasználásának fizikai korlátait.Mi az a gazdasági folyamat? Hol történik meg? Mi a valós emberi és környezeti hatása? El kell mozdulnunk egy csupán kvantitatív, számszerűsített dologtól egy sokkal kvalitatívabb nézőpont felé, amely a minőséget is figyelembe veszi és sokkal komplexebb.
Boldogabbak a gazdagok?
Boldogabbak-e a magas jövedelmű országokban élő emberek?
Amit erről tudunk, az nagyrészt Richard A. Easterlin közgazdász 1970-es években elkezdett munkáján alapszik.Az általa leírt paradoxon szerint a gazdasági növekedés a komfort egy bizonyos szintjéig összekapcsolható a szubjektív jólléttel. De ezen szint felett nem feltétlenül növeli a társadalom jóllétét.Ezt az Easterlin-paradoxont azóta egy 2020-ban közzétett tanulmány is megerősítette, amely 176 országot elemzett, és azonosította a jóllét küszöbértékét, amelyen túl a „mindig többet” elv kontraproduktívvá válik. A nyugati világban már túlléptük ezen szintet, nagyon sok mindenből túl sokat fogyasztunk, ami nem tesz minket boldogabbá és boldogabbá. Emellett sajnos nagyon negatív hatása van a világ másik részére, mivel nem tudjuk meghaladni a bolygó fizikai határait, annak ellenére, hogy a Nyugat ökológiai lábnyomával túllépi a régiónk számára jutó igazságos részesedét. Tehát a Nyugat fejlesztésével kizsákmányoljuk a Globális Delet, annak lakóit és erőforrásait.A bolygó szintjén a fejlett társadalom növekedésével sokan boldogtalanok lesznek, és a folyamat feszültséget hoz létre az erőforrások területén és destabilizálja az ökológia természetes folyamatait, körfolyamatait.Mély önelemzést kell tartanunk arról, hogy mennyi az elegendő, mi kell ténylegesen ahhoz, hogy boldogok legyünk, mi az, ami igazán számít az életben. Le kell csatlakoznunk a gazdaságunk azon nyomásáról, hogy mindig fogyasszunk többet és többet.
A fentieket tudományos tanulmányok támasztják alá?
Többről van szó, mint tudományos tanulmányokról. A gazdasági növekedés védői által felhozott érvek mindegyikét egymás után megcáfolták. Beszélhetünk például a pozitívumok leszivárgásának elméletéről. Eszerint a gazdagok még gazdagabbá válása a szegények emelkedését vonja maga után. Minden tanulmány azt mutatja, hogy ez álhír, fake news. Számos tudományos cikk mutatja, hogy szintén álhírnek, fake news-nak bizonyult az az elmélet, miszerint a növekedés megoldaná a munkaerőpiaci krízist, tehát ez az elgondolás hibás – lásd többek között Eloi Laurent közgazdász munkáit Thomas Piketty „Az egyenlőség rövid története” című munkájában kimutatta, hogy ehelyett a növekedés erősíti az egyenlőtlenségeket. Sorba tudnám venni a mainstream érveit a növekedés mellett. A növekedés nem teszi az embereket boldogabbá. Az imént beszéltünk az Easterlin-paradoxról, a jóllétről a társadalmunkban, és most is ki kell nézni az ablakunkon, mainstream médiát kell olvasni, és megnézni, hogy mi történik minden nap a társadalmainkban.Sose voltunk ilyen gazdagok GDP és anyagi kényelem szempontjából, mint most, de távol állunk attól, hogy békés, értelmes életet élő, szolidáris, a munkáját szerető, reggel örömmel felkelő emberek társadalmát alkotnánk.Minden példa mögött, amit mondok, számos tudományos, szociológiai, antropológiai tanulmány áll, amely kimutatja, hogy milyen buta világban élünk.
Lehetséges a Földön a folyamatos gazdasági növekedés?
A szétcsatolás mítosza szerint szét lehet csatolni a gazdasági növekedést és a bolygó szétrombolásának mértékét. Talán ez a legnagyobb álhír, fake news, amit a kapitalista, neoliberális társadalmi modell védelmében fel szoktak hozni. Számos tanulmány bizonyítja, hogy álhír, fake news az erős gazdasági növekedés, a magas GDP folytatása anélkül, hogy tönkretennénk a bolygót. Olyan problémákat kell kezelni, amelyeket már nem tagadnak, amelyek eléggé központi jelentőségűvé váltak, és amelyekkel kapcsolatban szerencsére nagy konszenzus van, mint például az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése, a nyersanyagforrások, például az olaj, a réz vagy a víz szűkössége – hogy csak néhány példát említsek.Mindenhol láthatjuk, hogy nem lehet tovább folytatni a gazdasági növekedést, ha komolyan meg kell küzdenünk a nagyon ijesztő jelenségekkel, amelyeket meg kell állítanunk.A szétcsatolásra tett előrejelzések soha nem valósulnak meg, és nem is valószínű, hogy a jövőben meg fognak valósulni. 2019-ben kiadtunk egy jelentést Decoupling Debunked (Leleplezett szétcsatolás) címmel, amely átnézi az ezzel kapcsolatos tudományos szakirodalmat, és kimutatja, hogy azok az emberek, akik még mindig azt állítják, hogy a gazdasági növekedés folytatható a bolygó elpusztítása nélkül, csak álhírekről, fake news-ról beszélnek, ami tudományosan nem bizonyított.
Gazdaság a megosztásra
Melyek a Nemnövekedés mozgalom főbb javaslatai?
A Nemnövekedés mozgalom különböző alapvetésekből indul ki.Az első, hogy rengeteg egybevágó tanulmány mutatja, hogy az emberek viselkedése változik, a fogyasztói magatartásukat az értelmes tevékenységek, a gondoskodás és a szolidaritás irányába akarják megváltoztatni.Számos felmérés mutatja, hogy az emberek kezdik megérteni, milyen kihívásokkal kell szembe néznünk a 21. században. Kezdik felismerni, hogy ez nem csak 2050-ben fog bekövetkezni, hanem már most történik, megértik, hogy a társadalmi modellünk nem fenntartható, és hogy ebből ki kell lépnünk. Ki kell lépni ebből a növekedési társadalmi modellből, amely azon alapul, hogy többet fogyasztunk, többet termelünk, mindig nagyobb stresszben vagyunk, és egy kicsit olyanok vagyunk, mint egy hörcsög a mókuskerékben, amely mindig gyorsabban fut, hogy mindig nagyobb GDP-növekedést keressen. És hajlandóak átállni valami másra. De ennek a legfontosabb feltétele – és minden felmérés efelé konvergál -, hogy ezt úgy kell megtenni, hogy igazságos legyen. A Nemnövekedés mozgalom megkérdőjelezi a növekvő egyenlőtlenségeket a társadalomban, a társadalmi modellben. És minden tanulmány azt mutatja, hogy a felelősség mértéke az éghajlatváltozás, a bolygó elpusztítása, a túlzott fogyasztás szempontjából az egyenlőtlenségek kérdése.Minél gazdagabb vagy, annál nagyobb a felelősséged a problémáért, amivel szembenézünk.És minél gazdagabb vagy, annál többet fogyasztasz, és annál több erőforrást vonsz el azoktól az emberektől, akik nyomorral küzdenek. A Nemnövekedés kérdése pedig arról szól, hogy hogyan csökkenthetjük demokratikus és igazságos módon kollektív fogyasztásunk szintjét és a bolygóra gyakorolt környezeti energia anyagi hatását. Megosztással, összefogással, anélkül, hogy bárkit is cserbenhagynánk, úgy, hogy senkit sem hagyunk magára.Az elégségesség kérdése központi eleme lenne a gazdasági modelljeink radikális átalakításának.Tehát a Nemnövekedés mozgalom olyan javaslatokat tesz le az asztalra, mint a feltétel nélküli alapjövedelem és a feltételes alapszolgáltatások mindenki számára, hogy a születéstől a halálig mindenki számára biztosítsuk a tisztességes élethez szükséges minimumot. Mindezt a nyilvános tanácskozás és a közvetlen demokratikus folyamatok megnyitásával, hogy megkérdezzük, melyek valójában az alapvető szükségleteink, mire van szükségünk a tisztességes és értelmes élet eléréséhez, és hogyan osszuk meg ezt mindenkivel. És ezt úgy kell megvalósítanunk, hogy újra kell osztanunk és át kell alakítanunk a gazdasági modelljeinket. Egyre inkább át kell térnünk egy olyan jellegű társadalmi modellre, amely új típusú elvek köré szerveződik, mint például a közös javak, a helyi gazdaság, a nyílt relokalizáció, az alacsony technológia, a permakultúra. A cél, hogy társadalmunk középpontjába helyezzük a gondoskodást, a gondoskodó gazdaságot, ami a Nemnövekedés szempontjából nagyon fontos, és ami például nem a GDP-ben mérhető, és amit nagyon gyakran a nők irányítanak, így az ökofeminizmus kérdése is felmerül. És a jókedv, a jó élet az autonómia kérdése is, ami közvetlen demokráciát jelent.
Hogyan valósíthatók meg ezek a javaslatok a való életben?
Itt egy komoly problémával állunk szemben. Ha 20 évvel ezelőtt, vagy még inkább az 1960-as, 1970-es években, amikor ezek a viták elég erősek voltak, a társadalom hallgatott volna a Nemnövekedés képviselőire, akkor lett volna időnk kulturálisan megvalósítani azt, amiről az imént beszéltem, és lépésről lépésre haladni, és méregteleníteni a kollektív társadalmat. Szóval a probléma az, hogy túl sokat vártunk, és mostanra kialakult egy vészhelyzet. A kérdés az, hogy a szegény emberek, még itt Európában is képesek lesznek-e fűteni az otthonukat a következő télen. Ez nem 2050-re, nem a következő 10 évre vonatkozó kérdés, hanem a mostani télre.Tehát nagyon radikális intézkedésre van szükségünk, amit eredetileg lépésről lépésre, sokkal közvetlenebb demokratikus folyamatok keretében akartunk megvalósítani. Ezeket sokkal gyorsabban kell alkalmaznunk.És minden eddiginél kreatívabbnak és ambiciózusabbnak kell lennünk. Nagyon érdekes példa erre Franciaországban az, ami a sárgamellényes mozgalom után történt. Ezt a mozgalmat a Macron-kormány rendkívül erőszakososan elnyomta. A sárgamellényes mozgalom egy igazságtalan adóra, az úgynevezett ökológiai adóra reagált. Azóta sikerült kimozdulni az erőszakból, és közvetlen demokratikus folyamat révén, sok kreativitással, az úgynevezett Polgári Konferencia az Éghajlatért elnevezésű kezdeményezéssel sikerült előre lépni. A folyamat során véletlenszerűen kiválasztottak 150 polgárt, és néhány hét alatt nagyon gyorsan lezajlott a nyilvános tanácskozás, a különböző nézőpontok alapján szervezett viták révén, a polgárok részvételével. Végül 150 olyan javaslat született, amely nagyon közel állt a Nemnövekedés politikai menetrendjéhez. És ez azt bizonyítja, hogy az ilyen típusú demokratikus folyamatokkal, amelyekben sokkal több a tanácskozás, sokkal közvetlenebbek, sokkal kreatívabbak, amelyek a polgárok véletlenszerű kiválasztásán alapulnak, amelyek az előttünk álló kihívásokkal kapcsolatos különböző típusú kérdéseken alapulnak, nagyon gyorsan meg tudnánk valósítani és el tudnánk fogadni, hogy ilyen radikális átalakulást hajtsunk végre társadalmunkban. Végül, de nem utolsósorban, még egyszer: minden felmérés azt mutatja, hogy az emberek többsége, legalábbis Franciaországban arról álmodik, hogy kilép ebből az abszurd társadalmi modellből, és csak biztonságot akar, időt a gyerekekre, időt az értelmes tevékenységekre, megfelelő értelmes tevékenységekre, a bolygó tönkretétele nélkül. Nem ismerem a magyarországi számokat, de valószínűleg hasonlóak, mint Nyugat-Európában vagy Franciaországban.Tehát az emberek többsége kész a változásra.És végül, de nem utolsósorban, a legtöbb megoldás – technológia, alternatív gazdasági modell, alternatív demokratikus folyamatok és így tovább… – már itt van, tehát nem nulláról kell kezdeni. Rengeteg kollektív tudással kezdhetünk, amit az elmúlt évtizedekben már kikísérleteztek és megvalósítottak szerte a világon.
TUDAS.HU – Szerző: Bajomi Bálint 2022-09-27