Csak a nemnövekedés

Fel kell építenünk egy, a gazdasági növekedés gondolatát meghaladó Európát, hogy a társadalmaink túléljenek és virágozzanak erre szólít fel több, mint 400 szakember és civil szervezet

Illustration 1

Az Európai Parlamentben ma kezdődik a második “Növekedésen túl” konferencia vezető európai politikusok részvételével. Alulírott tudósok és civil szervezetek a jelenlegi geopolitikai válságban lehetőséget látunk arra, hogy felhagyjunk a társadalmunkat és környezetünket is pusztító növekedési versennyel, és helyette a jóllétet középpontba helyező együttműködést válasszuk.

A gazdasági növekedés nem lehetséges a környezet pusztítása nélkül. Semmilyen tudományos bizonyíték nem utal arra, hogy e kettő szétválasztható lenne a szükséges mértékben globális szinten. A magas jövedelmű országok a gazdasági növekedést hajszolják, ami azért probléma, mert ez a növekedés jelentős mértékben, – sőt, időnként teljesen – semmissé teszi azokat az eredményeket, amiket a környezetvédelem területén tett erőfeszítéseknek köszönhetünk. A jelenlegi klímakáosz, és az élőlények közötti egyensúlyt biztosító érzékeny háló szétszaggatása alapvető fenyegetést jelent a békére, a víz-és élelemellátásra, valamint a demokráciára.

Nem csupán a túlélésünkhöz, de társadalmunk virágzáshoz is szükséges egy, a növekedés dogmáját meghaladó gazdasági modell előmozdítása. Ehhez szükséges, hogy a termelést és a fogyasztást igazságosan, demokratikusan megtervezve csökkentsük azokban az országokban, ahol többet fogyasztanak, mint amit erőforrásaik lehetővé tesznek, ahogyan ezt helyenként “nemnövekedésnek” hívjuk. Ez lenne Európa átfogó béketerve, mivel a jelenlegi gazdasági növekedés folyamatosan konfliktusokat szül a kontinensen belül és kívül is.

A magas jövedelmű országokban a kisebb lábnyom nem jelent rosszabb életkörülményeket. Sőt, a jóllétet lehetséges növelni a környezetre gyakorolt nyomás enyhítése mellett, olyan, autonómiára törekvő szakpolitikával, amely a mértékletességre, a erőforrás-használat csökkentésére és a munkaidő csökkentésre fókuszál. Így létrejöhetne egy fenntartható bőség és jóllét, növekedés nélkül.

Ahhoz, hogy a lehető legkisebb lábnyommal elérhessük a lehető legmagasabb életminőséget, meg kell változtatnunk a gazdasági játékszabályokat és annak céljait. A növekedést meghaladó gazdaságban már nem a mennyiségi növekedés lenne a fókuszban, amely arra koncentrál, hogy hogyan lesz mindenből egyre több. A cél helyette egy regeneratív és újraelosztó gazdaság, amely úgy hozza létre az alapvető szükségleteket kielégítő minőségi jóllétet, hogy élő bolygónk lehetőségein belül marad. Ez a Fánk-gazdaság modellje.

Bebizonyosodott, hogy a piac nem megfelelő eszköz arra, hogy társadalmaink legfontosabb döntéseit meghozza. Ahhoz, hogy a gazdaság szolgálja a közösségeket, és ne a közösségek a gazdaságot, vissza kell adni az embereknek a gazdaság feletti irányítást. Az új játékszabályok kialakításához tanulhatunk a létező kezdeményezések gyakorlatából, mint például az újragondolt, nem nyereségorientált szövetkezetek létrejöttéből Európa szerte.

Ezen szorongató kihívások és bíztató lehetőségek fényében arra hívjuk fel az Európai Uniót, annak intézményeit és tagállamait, hogy vezessenek be:

1. Poszt-növekedéssel foglalkozó európai intézményeket: Hozzanak létre állandó intézményeket a Bizottság, a Tanács, a Parlament és a Tagállamok keretein belül, melyek megvizsgálják a lehetséges nemnövekedés-stratégiákat és útvonalakat.

2. Növekedésen túlmutató Európai Zöld Megállapodást: Fektessék le egy új, példamutató program alapjait, amely olyan rendszerszintű változásra épít, amely a virágzó jövőt a bolygó eltartóképességén belül képzeli el, és amelyben a nemnövekedés a növekedést meghaladó jövő felé vezető úton egy jelentős első lépés lenne.

3. Növekedésen túlmutató szakpolitikai intézkedéseket, amelyek az alábbi négy alapelven nyugszanak:

o Ökológiai eltartóképesség: Vezessék ki a fosszilis üzemanyagokat, és szabjanak határt a nyersanyagok kitermelésének annak érdekében, hogy az egészséges és ellenállóképes talajért, erdőért, és más ökoszisztémáért folytatott természetvédelmi és -helyreállítási intézkedések sikeresek legyenek; például egy Fosszilis Üzemanyag Nemnövekedési Szerződés, és egy Igazságos és Ellenállóképes Erőforrás Irányelv meghatározásával, kötelező nyersanyag-lábnyom csökkentési és valódi, területalapú természet-helyreállítási célokkal.

o Méltányosság: Használjanak fiskális eszközöket a társadalmi egyenlőség megteremtésének elősegítésére; a jövedelmi és vagyoni szélsőségek, valamint a szuperprofit felszámolásával. Pl. “szén-vagyonadó”, minimálbér, és jövedelem-plafon

o Jóllét mindenkinek: Biztosítsák az alapvető infrastruktúrákhoz való hozzáférést egy továbbfejlesztett, ökológiailag érzékeny jóléti állam révén. Pl. Egyetemes Alapszolgáltatások (egészséghez, közlekedéshez, gondoskodáshoz, lakhatáshoz, oktatáshoz, nemek közötti egyenlőséghez és szociális ellátáshoz való jogok); munkaügyi garanciák; az alapvető élelmiszerek és szolgáltatások kedvező árszabályozása

o Aktív demokrácia: Hozzanak létre állampolgári részvételen alapuló gyűléseket a szociálisan elfogadható elégségességi stratégiák kialakítására; az ökológiai határokat tiszteletben tartó, méltányosságon és jólléten alapuló szabályozási környezet megerősítésére; a szakszervezetek szerepének erősítése mellett. Pl. helyi igények fóruma, klíma tanácskozások, részvételi költségvetés.

Öt év telt el az első “poszt-növekedés” konferencia óta. A civil társadalomban és a tudományos élet berkein belül minden eddiginél jobban felerősödtek a növekedés-kritikus hangok. Ezen gondolatok jelenleg is az Európai Parlament és az Európai Bizottság diskurzusainak részét képezik. A tudományos ismeretek és politikai eszközök rendelkezésre állnak a nemnövekedés és a poszt-növekedés eszméinek gyakorlati megvalósításához. A válságok, melyekkel szembenézni kényszerülünk, egyben lehetőséget is jelentenek egy olyan, merőben új rendszer létrehozására, amely mindenki számára képes biztosítani a jóllétet; és a demokratikus döntéshozatalba történő aktív bekapcsolódást egy ugyan lassabb, de ugyanakkor élvezhetőbb életmód megteremtésével.

A tudományos források listája itt érhető el.

A nyílt levél szövegezése:
Timothée Parrique
Kate Raworth
Vincent Liegey
Wellbeing Economy Alliance, Friends of the Earth Europe, European Environmental Bureau, European Youth Forum

Aláírta többek között:
Olivier De Schutter
Milena Buchs
Giorgos Kallis
Eloi Laurent
Robert Costanza
Ekaterina Chertkovskaya
Jason Hickel
Julia Steinberger
Dominique Méda
Camille Étienne
Adélaïde Charlier
Federico Demaria
Sandrine Dixson-Declève
Nick Fitzpatrick
Tim Jackson

A fizika törvényeibe fog ütközni a GDP növekedése

Véges méretű Földön nem lehetséges végtelen gazdasági növekedés, mert illúziónak bizonyult a szétcsatolás a GDP és a fizikai erőforrások kiaknázásának növekedése között – mondja Vincent Liegey Magyarországon élő francia mérnök-kutató, a Nemnövekedés mozgalom képviselője, a budapesti Cargonomia munkatársa és – többek között – az Exploring Degrowth: A Critical Guide szerzője.Vincent Liegey

Vincent Liegey.
Fotó: Bajomi Bálint

Egy 2014-es cikkben azt nyilatkozta, hogy gazdasági, szociális, ökológiai, energetikai, politikai és demokrácia-válságban élünk. Serge Latouche francia közgazdász jóslata szerint társadalmunk 2050 körül össze fog omlani. Milyen tények támasztják alá ezen ijesztő állításokat?

Azt mondanám, hogy figyelje csak a híreket, nem kell tudományos szakcikkeket olvasni ahhoz, hogy lássa, mi történik körülöttünk. Csupán a mainstream médiát kell követni ahhoz, hogy lássuk, mit jelent a klímaváltozás. Európa-szerte drámai szárazságoknak vagyunk tanúi; Magyarország idén nyáron először nézett szembe nagyon ijesztő vízhiánnyal, ami a mezőgazdaságot is veszélyeztette; az elmúlt napokban pedig történelmi áradások voltak Pakisztánban. És ez csak néhány példa a világon zajló események közül. Hétről-hétre tanúi vagyunk a klímaváltozással kapcsolatos jelenségek gyorsulásának, amit évtizedek óta alaposan dokumentál a tudomány. Ugyanez a helyzet a biológiai sokféleség csökkenésével, a vízciklus módosulásával és az óceánok savasodásával, csak néhány példát megemlítve azok közül, amiket a bolygó kilenc határvonalának hívunk.  Mindezzel párhuzamosan nyugati világunkban az energia- és a nyersanyag-ellátás területén is nyomással találkozunk.Az idei év elején kezdődött ukrajnai háború csak felgyorsította azt, amit előre lehetett jelezni: az olaj, a gáz kitermelése csúcsra érkezett, tovább nem lehet növelni ezeket.Ezeknek súlyos következményei vannak a társadalmunkra, amely 80 százalékban függ a fosszilis energiától. A gazdaság veszélyben van az energia- és nyersanyagellátás problémái miatt, amelyek hatására történelmi infláció következett be és nagy a félelem bennünk, hogy mi fog következni a következő hetekben.Tehát most nagyon ijesztő módon megtörténik és felgyorsul az, amit már 20 éve megjósoltunk és amire próbáltunk figyelmeztetni a Nemnövekedés mozgalom és más irányzatok keretei között.Sajnos igazunk volt, és ebben a sürgős helyzetben ideje komolyan foglalkozni az általunk felvetett kérdéssel, illetve a megoldással, amit javaslunk. Egy ilyen irányú vitára van szükség ahhoz, hogy elkerüljük termo-ipari társadalmunk összeomlását.

Minden gazdasági folyamatnak hatása van a környezetre

Az Ön véleménye szerint mi a probléma a jelenlegi mainstream ökológiai paradigmával?

A kortárs közgazdaságtan törvényei sajnos olyan matematikai modellek köré épültek, amelyek teljesen elszakadtak a fizika alapvető törvényétől. Egyrészt tagadja azt a tényt, hogy a gazdasági folyamatok a Föld nevű bolygón játszódnak le, és az itt lejátszódó összes jelenség a termodinamika törvényeinek a hatálya alá tartozik.Az egyetemeken tanított, a civilizációnkban, a társadalmainkban alkalmazott közgazdaságtani modellek teljesen figyelmen kívül hagyják az elemi szintű fizikai összefüggéseket. Erre először Nicholas Georgescu-Roegen – aki román matematikusként majd közgazdászként a mi régiónkból származott – 1971-ben megjelent híres „Az entrópia törvénye és a gazdasági probléma”  című cikkében hívta fel a figyelmet.Ezen összefüggés azt mondja nekünk, hogy minden gazdasági folyamatnak hatása van a környezetre: nyersanyagot éget el, amit aztán nem tudunk többé mással helyettesíteni, és így visszafordíthatatlan módon aláássuk a gazdasági ciklusaink stabilitását.A termodinamika első főtétele, amely az entrópiáról szól, arra emlékeztet minket, hogy minden fizikai folyamatban – ha tetszik, ha nem – energiamegmaradás történik. Semmi sem keletkezik, semmi sem vész el, viszont minőségi degradáció következik be. Így amikor arra használom a teli tankomat, hogy a Balatonnál töltsem a hétvégémet, ez az üzemanyag, energiakoncentrátum a robbanómotor által átalakul mozgási energiává, ami lehetővé teszi az autóm számára, hogy helyet változtasson. Az üzemanyag végül hővé és szennyezéssé alakul. Az energia megmarad, de nem tudok visszafelé haladni és újratölteni a tankot ezzel a hővel és szennyezéssel. A GDP számítása úgy számol ezzel az energetikai és anyagi csökkenéssel, hogy nem veszi figyelembe romboló és egyirányú voltát.A gazdaság, amelynek meg kellene világítania a tetteinket, segíteni minket az intelligens megtakarításban, takarékoskodásban, vakká tesz minket és abba az irányba visz minket, hogy túl sokat fogyasszunk, akár saját magunk elpusztításáig.Ez alatt egyre gyorsabban és gyorsabban pusztítjuk el az emberi élet élőhelyeit.

A Nemnövekedés mozgalom a GDP-t, mint mutatót is kritikával illeti.

A gazdasági folyamatok a GDP rossz körforgását jelentik, amelyet a GDP évről évre történő növelésére optimalizálnak. A GDP csupán a gazdasági cserék társadalmon belüli szintjét mutatja a társadalomban, és vak számos nagyon fontos jelenségre.Először is a GDP csak összeadni tud dolgokat. Tehát amikor valaki a jóllétre, a környezetre káros dolgot csinál, ez is hozzáadódik a GDP-hez. (Míg a hagyományos „jólét” kifejezés inkább az anyagi helyzetre utal, a „jóllét” az ember boldogságáról, közérzetéről szól.) Ma például kerékpárral jöttem a találkozónkra, nem volt balesetem, és szeretek bringával közlekedni, de ezzel nem növeltem a GDP-t. Ha taxival jöttem volna, és balesetem lett volna, a GDP-nek egy magasabb szintjét termeltem volna, és „még jobb”, ha a taxi teljesen tönkrement: minél több javítás van, annál nagyobb a növekedés. Még ennél is „jobb”, ha le kell cserélni egy új autóra! Mindezzel a klímaváltozáshoz is hozzájárultam volna, a véges források, az olaj további kimerítéséhez, ugyanakkor a taxisofőrrel és a baleset többi résztvevőjével együtt megsérültem volna. Ez csökkentette volna a sérültek boldogságát, de jó lett volna a GDP számára. Említhetnék további példákat is arra, hogy a gazdasági rendszerünk teljesen hibás, mert csak számokban tud gondolkodni, és nem vesz figyelembe számos más dolgot, amelyek jók, vagy rosszak a jóllétünk szempontjából; csak a történések pénzbeli értékét adja össze.Mélyen át kell alakítanunk ezen gazdasági modelleket ahhoz, hogy visszatérjünk a fizika valóságához és figyelembe vesszük tevékenységeink ökológiai hatásait, valamint a nyersanyagok felhasználásának fizikai korlátait.Mi az a gazdasági folyamat? Hol történik meg? Mi a valós emberi és környezeti hatása? El kell mozdulnunk egy csupán kvantitatív, számszerűsített dologtól egy sokkal kvalitatívabb nézőpont felé, amely a minőséget is figyelembe veszi és sokkal komplexebb.

Boldogabbak a gazdagok?

Boldogabbak-e a magas jövedelmű országokban élő emberek?

Amit erről tudunk, az nagyrészt Richard A. Easterlin közgazdász 1970-es években elkezdett munkáján alapszik.Az általa leírt paradoxon szerint a gazdasági növekedés a komfort egy bizonyos szintjéig összekapcsolható a szubjektív jólléttel. De ezen szint felett nem feltétlenül növeli a társadalom jóllétét.Ezt az Easterlin-paradoxont azóta egy 2020-ban közzétett tanulmány is megerősítette, amely 176 országot elemzett, és azonosította a jóllét küszöbértékét, amelyen túl a „mindig többet” elv kontraproduktívvá válik. A nyugati világban már túlléptük ezen szintet, nagyon sok mindenből túl sokat fogyasztunk, ami nem tesz minket boldogabbá és boldogabbá. Emellett sajnos nagyon negatív hatása van a világ másik részére, mivel nem tudjuk meghaladni a bolygó fizikai határait, annak ellenére, hogy a Nyugat ökológiai lábnyomával túllépi a régiónk számára jutó igazságos részesedét. Tehát a Nyugat fejlesztésével kizsákmányoljuk a Globális Delet, annak lakóit és erőforrásait.A bolygó szintjén a fejlett társadalom növekedésével sokan boldogtalanok lesznek, és a folyamat feszültséget hoz létre az erőforrások területén és destabilizálja az ökológia természetes folyamatait, körfolyamatait.Mély önelemzést kell tartanunk arról, hogy mennyi az elegendő, mi kell ténylegesen ahhoz, hogy boldogok legyünk, mi az, ami igazán számít az életben. Le kell csatlakoznunk a gazdaságunk azon nyomásáról, hogy mindig fogyasszunk többet és többet.

A fentieket tudományos tanulmányok támasztják alá?

Többről van szó, mint tudományos tanulmányokról. A gazdasági növekedés védői által felhozott érvek mindegyikét egymás után megcáfolták. Beszélhetünk például a pozitívumok leszivárgásának elméletéről. Eszerint a gazdagok még gazdagabbá válása a szegények emelkedését vonja maga után. Minden tanulmány azt mutatja, hogy ez álhír, fake news.  Számos tudományos cikk mutatja, hogy szintén álhírnek, fake news-nak bizonyult az az elmélet, miszerint a növekedés megoldaná a munkaerőpiaci krízist, tehát ez az elgondolás hibás – lásd többek között Eloi Laurent közgazdász munkáit Thomas Piketty „Az egyenlőség rövid története” című munkájában kimutatta, hogy ehelyett a növekedés erősíti az egyenlőtlenségeket. Sorba tudnám venni a mainstream érveit a növekedés mellett. A növekedés nem teszi az embereket boldogabbá. Az imént beszéltünk az Easterlin-paradoxról, a jóllétről a társadalmunkban, és most is ki kell nézni az ablakunkon, mainstream médiát kell olvasni, és megnézni, hogy mi történik minden nap a társadalmainkban.Sose voltunk ilyen gazdagok GDP és anyagi kényelem szempontjából, mint most, de távol állunk attól, hogy békés, értelmes életet élő, szolidáris, a munkáját szerető, reggel örömmel felkelő emberek társadalmát alkotnánk.Minden példa mögött, amit mondok, számos tudományos, szociológiai, antropológiai tanulmány áll, amely kimutatja, hogy milyen buta világban élünk.

Lehetséges a Földön a folyamatos gazdasági növekedés?

A szétcsatolás mítosza szerint szét lehet csatolni a gazdasági növekedést és a bolygó szétrombolásának mértékét. Talán ez a legnagyobb álhír, fake news, amit a kapitalista, neoliberális társadalmi modell védelmében fel szoktak hozni. Számos tanulmány bizonyítja, hogy álhír, fake news az erős gazdasági növekedés, a magas GDP folytatása anélkül, hogy tönkretennénk a bolygót. Olyan problémákat kell kezelni, amelyeket már nem tagadnak, amelyek eléggé központi jelentőségűvé váltak, és amelyekkel kapcsolatban szerencsére nagy konszenzus van, mint például az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése, a nyersanyagforrások, például az olaj, a réz vagy a víz szűkössége – hogy csak néhány példát említsek.Mindenhol láthatjuk, hogy nem lehet tovább folytatni a gazdasági növekedést, ha komolyan meg kell küzdenünk a nagyon ijesztő jelenségekkel, amelyeket meg kell állítanunk.A szétcsatolásra tett előrejelzések soha nem valósulnak meg, és nem is valószínű, hogy a jövőben meg fognak valósulni. 2019-ben kiadtunk egy jelentést Decoupling Debunked (Leleplezett szétcsatolás)  címmel, amely átnézi az ezzel kapcsolatos tudományos szakirodalmat, és kimutatja, hogy azok az emberek, akik még mindig azt állítják, hogy a gazdasági növekedés folytatható a bolygó elpusztítása nélkül, csak álhírekről, fake news-ról beszélnek, ami tudományosan nem bizonyított.

Gazdaság a megosztásra

Melyek a Nemnövekedés mozgalom főbb javaslatai?

A Nemnövekedés mozgalom különböző alapvetésekből indul ki.Az első, hogy rengeteg egybevágó tanulmány mutatja, hogy az emberek viselkedése változik, a fogyasztói magatartásukat az értelmes tevékenységek, a gondoskodás és a szolidaritás irányába akarják megváltoztatni.Számos felmérés mutatja, hogy az emberek kezdik megérteni, milyen kihívásokkal kell szembe néznünk a 21. században. Kezdik felismerni, hogy ez nem csak 2050-ben fog bekövetkezni, hanem már most történik, megértik, hogy a társadalmi modellünk nem fenntartható, és hogy ebből ki kell lépnünk. Ki kell lépni ebből a növekedési társadalmi modellből, amely azon alapul, hogy többet fogyasztunk, többet termelünk, mindig nagyobb stresszben vagyunk, és egy kicsit olyanok vagyunk, mint egy hörcsög a mókuskerékben, amely mindig gyorsabban fut, hogy mindig nagyobb GDP-növekedést keressen. És hajlandóak átállni valami másra. De ennek a legfontosabb feltétele – és minden felmérés efelé konvergál -, hogy ezt úgy kell megtenni, hogy igazságos legyen. A Nemnövekedés mozgalom megkérdőjelezi a növekvő egyenlőtlenségeket a társadalomban, a társadalmi modellben. És minden tanulmány azt mutatja, hogy a felelősség mértéke az éghajlatváltozás, a bolygó elpusztítása, a túlzott fogyasztás szempontjából az egyenlőtlenségek kérdése.Minél gazdagabb vagy, annál nagyobb a felelősséged a problémáért, amivel szembenézünk.És minél gazdagabb vagy, annál többet fogyasztasz, és annál több erőforrást vonsz el azoktól az emberektől, akik nyomorral küzdenek. A Nemnövekedés kérdése pedig arról szól, hogy hogyan csökkenthetjük demokratikus és igazságos módon kollektív fogyasztásunk szintjét és a bolygóra gyakorolt környezeti energia anyagi hatását. Megosztással, összefogással, anélkül, hogy bárkit is cserbenhagynánk, úgy, hogy senkit sem hagyunk magára.Az elégségesség kérdése központi eleme lenne a gazdasági modelljeink radikális átalakításának.Tehát a Nemnövekedés mozgalom olyan javaslatokat tesz le az asztalra, mint a feltétel nélküli alapjövedelem és a feltételes alapszolgáltatások mindenki számára, hogy a születéstől a halálig mindenki számára biztosítsuk a tisztességes élethez szükséges minimumot. Mindezt a nyilvános tanácskozás és a közvetlen demokratikus folyamatok megnyitásával, hogy megkérdezzük, melyek valójában az alapvető szükségleteink, mire van szükségünk a tisztességes és értelmes élet eléréséhez, és hogyan osszuk meg ezt mindenkivel. És ezt úgy kell megvalósítanunk, hogy újra kell osztanunk és át kell alakítanunk a gazdasági modelljeinket. Egyre inkább át kell térnünk egy olyan jellegű társadalmi modellre, amely új típusú elvek köré szerveződik, mint például a közös javak, a helyi gazdaság, a nyílt relokalizáció, az alacsony technológia, a permakultúra. A cél, hogy társadalmunk középpontjába helyezzük a gondoskodást, a gondoskodó gazdaságot, ami a Nemnövekedés szempontjából nagyon fontos, és ami például nem a GDP-ben mérhető, és amit nagyon gyakran a nők irányítanak, így az ökofeminizmus kérdése is felmerül. És a jókedv, a jó élet az autonómia kérdése is, ami közvetlen demokráciát jelent.

Hogyan valósíthatók meg ezek a javaslatok a való életben?

Itt egy komoly problémával állunk szemben. Ha 20 évvel ezelőtt, vagy még inkább az 1960-as, 1970-es években, amikor ezek a viták elég erősek voltak, a társadalom hallgatott volna a Nemnövekedés képviselőire, akkor lett volna időnk kulturálisan megvalósítani azt, amiről az imént beszéltem, és lépésről lépésre haladni, és méregteleníteni a kollektív társadalmat. Szóval a probléma az, hogy túl sokat vártunk, és mostanra kialakult egy vészhelyzet. A kérdés az, hogy a szegény emberek, még itt Európában is képesek lesznek-e fűteni az otthonukat a következő télen. Ez nem 2050-re, nem a következő 10 évre vonatkozó kérdés, hanem a mostani télre.Tehát nagyon radikális intézkedésre van szükségünk, amit eredetileg lépésről lépésre, sokkal közvetlenebb demokratikus folyamatok keretében akartunk megvalósítani. Ezeket sokkal gyorsabban kell alkalmaznunk.És minden eddiginél kreatívabbnak és ambiciózusabbnak kell lennünk. Nagyon érdekes példa erre Franciaországban az, ami a sárgamellényes mozgalom után történt. Ezt a mozgalmat a Macron-kormány rendkívül erőszakososan elnyomta. A sárgamellényes mozgalom egy igazságtalan adóra, az úgynevezett ökológiai adóra reagált. Azóta sikerült kimozdulni az erőszakból, és közvetlen demokratikus folyamat révén, sok kreativitással, az úgynevezett Polgári Konferencia az Éghajlatért elnevezésű kezdeményezéssel sikerült előre lépni. A folyamat során véletlenszerűen kiválasztottak 150 polgárt, és néhány hét alatt nagyon gyorsan lezajlott a nyilvános tanácskozás, a különböző nézőpontok alapján szervezett viták révén, a polgárok részvételével. Végül 150 olyan javaslat született, amely nagyon közel állt a Nemnövekedés politikai menetrendjéhez. És ez azt bizonyítja, hogy az ilyen típusú demokratikus folyamatokkal, amelyekben sokkal több a tanácskozás, sokkal közvetlenebbek, sokkal kreatívabbak, amelyek a polgárok véletlenszerű kiválasztásán alapulnak, amelyek az előttünk álló kihívásokkal kapcsolatos különböző típusú kérdéseken alapulnak, nagyon gyorsan meg tudnánk valósítani és el tudnánk fogadni, hogy ilyen radikális átalakulást hajtsunk végre társadalmunkban. Végül, de nem utolsósorban, még egyszer: minden felmérés azt mutatja, hogy az emberek többsége, legalábbis Franciaországban arról álmodik, hogy kilép ebből az abszurd társadalmi modellből, és csak biztonságot akar, időt a gyerekekre, időt az értelmes tevékenységekre, megfelelő értelmes tevékenységekre, a bolygó tönkretétele nélkül. Nem ismerem a magyarországi számokat, de valószínűleg hasonlóak, mint Nyugat-Európában vagy Franciaországban.Tehát az emberek többsége kész a változásra.És végül, de nem utolsósorban, a legtöbb megoldás – technológia, alternatív gazdasági modell, alternatív demokratikus folyamatok és így tovább… – már itt van, tehát nem nulláról kell kezdeni. Rengeteg kollektív tudással kezdhetünk, amit az elmúlt évtizedekben már kikísérleteztek és megvalósítottak szerte a világon.

TUDAS.HU – Szerző:  Bajomi Bálint  2022-09-27

A koronavírus nem hozta el a nemnövekedést, de rávilágít, hogyan szerveződhetne másképp az életünk

Merce, 2020. április 10.

A koronavírus majdnem a emberiség felét bezárkózásra késztette. Értelemszerűen, ennek a környezetre nézve különösen üdvös hatása van, többek között a széndioxid-kibocsátás és a légszennyezés csökkenése terén[1]. A GDP lelassul, a bolygó jobban van. A  Nemnövekedés mozgalom megálmodta, a koronavírus megcsinálta? Nem!

Nem. Az időszak, amit épp megélünk, egyáltalán nem hasonlít arra a Nemnövekedés-társadalomra, amit javaslunk. Ez a gazdasági lelassulás aggasztó szociális, demokratikus és emberi szempontból. Ez a kényszer-visszaesés pontosan ellentétes következményekkel jár, mint ami a választott Nemnövekedésből következne. Mindazonáltal úgy gondoljuk, hogy ez a válság lehetőség arra, hogy átgondoljuk a társadalmi modellünket, hogy el tudjuk kerülni az ehhez hasonló megrázkódtatásokat vagy tompítani őket.

A koronavírus egyszerre jelzi és felerősíti a társadalmi egyenlőtlenségeket: a legsérülékenyebbek elszigetelődése, a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévők kizsákmányolása, a leginkább kitettek megfertőződése… E rendkívüli körülmények között ismét a munka világa diktálja a lépéseket, és hoz létre még több egyenlőtlenséget. Ráadásul, az önkényuralom csábító lehetősége is visszatért.

Folytatás

HVG: Radikális javaslattal oldanák meg a koronavírus-válságot

 

Szolidaritás, a munka radikális újraértelmezése és demokratikus társadalom: több mint ezer, a nemnövekedéshez különböző szállal kötődő ismert tudós, szakértő, politikus, aktivista és művész támogatja azt a nyílt levelet, ami a gazdaság átalakítását szorgalmazza.
HVG, 2020. május 13.Normality was the problem 3 FB (1)

Nemnövekedés: A gazdaság új gyökerei.
Degrowth Open Letter.

Ma jelent meg a Nemnövekedés: A gazdaság új gyökerei. A jövő átértelmezése a koronavírus tükrében nyílt levél, amelyet több mint ezer tudós, szakértő, politikus, aktivista és művész, illetve több mint hatvan szervezet írt alá, és ami új alapokra helyezné a koronavírus-járvány utáni gazdaságot, a nemnövekedéssel a középpontban.
Folytatás

Zöld Egyenlőség Podcast 8. rész: Technológia a társadalmi fenntarthatóság szolgálatában

UE-Zold-podcast

Köves Alexandra arról beszélgetett Bajmócy Zoltánnal, hogy milyen összefüggések vannak a technológiai fejlődés és a társadalmi fenntarthatóság vagy éppen fenntarthatatlanság között. Vajon milyen az a technológia, amely egyszerre támogatná a környezeti és társadalmi fenntarthatóságot?

Ivan Illich, osztrák filozófus vezette le, hogy valójában egy 100 km/órával közlekedő autó kb. 5 km/órával megy, ha figyelembe vesszük azt is, hogy mennyit kell a megvásárlásáért és fenntartásáért dolgozni. Ráadásul minél kisebb keresetű valaki, annál rosszabb ez az arány. Napjainkban a társadalmi viszonyokat a technológia nem csak leképezi, de a legfontosabb közvetítőjeként is szolgál. Az információs piac ráadásul olyan tőkét ad kevesek kezébe, amely megfelelő közösségi kontroll nélkül nem feltétlenül szolgálja a társadalmi fenntarthatóságot. A tudás monopolizációja és privatizációja a társadalmi igazságosság ellen hat, így nem véletlen, hogy az alternatív technológiai megoldásokban gondolkodó mozgalmak törekvéseinek középpontjában a nyílt hozzáférésű tudás; valamint a technológia decentralizálása és demokratizálása áll.

A podcast nyolcadik része a következő linken érhető el:

http://ujegyenloseg.hu/technologia-a-tarsadalmi-fenntarthatosag-szolgalataban/

 

Zöld Egyenlőség Podcast 7. rész: Technológia a környezeti fenntarthatóság szolgálatában

UE-Zold-podcast

A végtelen technológiai optimizmusunk mellett is látszik, hogy amíg a technológia az egyik problémánkat megoldja, egy másikat létrehoz. Köves Alexandra Bajmócy Zoltánnal arról beszélget, hogy hogyan lehet erős fenntarthatósághoz vezető technológiai megoldásokat keresni a környezetünk érdekében.

Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a technológiai változásra, mint egy robogó gyorsvonatra: csak előre lehet menni, vagy esetleg tolatni, de ez utóbbit meg miért tennénk? Sokan a környezeti fenntarthatóság és a környezet kapcsolatát egy olyan problémának látják, amelyben a gyorsvonat tolatni kezd, és a low-tech megoldások kerülnek előtérbe. Ugyanakkor a technológiai megoldásaink nagyon komplex lenyomatot hordoznak magukon a társadalmi viszonyokról, az elképzeléseinkről, a vízióinkról. Így amikor elfogadjuk például a beépített elavulást, akkor azt a társadalmi képet fogadjuk el, amelyben ez egy tűrhető módszer. Ha azonban nem kizárólag a piacra hagynánk a probléma megoldását, akkor lehet, hogy egészen másként állíthatnánk a fenntarthatóság víziójának szolgálatába a technológiát. És innentől kezdve a kérdés már nem az, hogy a high-tech vagy a low-tech a fenntarthatóbb.

A podcast hetedik része a következő linken érhető el:

http://ujegyenloseg.hu/technologia-a-kornyezeti-fenntarthatosag-szolgalataban/

Mit tartunk fejlődésnek? – Köves Alexandra ökológiai közgazdász a Klubrádióban

degrowth-594870_1920

Milyen típusú fejlődést szeretnénk újraindítani a járvány után? Kigyógyulunk-e a fogyasztói társadalom delíriumából? Helyére tesszük-e a globalizáció előnyeit és hátrányait? Kiábrándulunk-e a neoliberlizmusnak a piac mindenhatóságát hirdető vallásából? Mik azok a dolgok, amik már nem szolgálnak minket az eddigi gazdasági rendszerből? A 2020. április 9-i Reggeli személyben Para-Kovács Imre vendége dr. Köves Alexandra ökológiai közgazdász volt.

A beszélgetés az alábbi linken érhető el:
https://www.youtube.com/watch?v=vgPH5yy-9uM&t=3s

 

Zöld Egyenlőség Podcast 6. rész: Technológia – a fenntarthatóság üdvöskéje vagy motorja?

UE-Zold-podcast

Amikor fenntarthatóságról van szó, magunkban sem bízunk annyira, mint amilyen vakon bízunk a technológia megváltó erejében. De vajon a technológiai optimizmusunk segít vagy ront a helyzetünkön? Ebben az adásban Köves Alexandra ezt a témát járja körül Bajmócy Zoltánnal, a SZTE docensével.

A Zöld Egyenlőség podcast márciusi fő témája azt járja körbe, hogy a technológia inkább megváltó vagy inkább megváltandó szerepben tetszeleg az ökológiai közgazdászok szemszögéből. Az ökológiai modernizáció hívei azt hirdetik, hogy a technológia képes lesz megoldani a fenntarthatósági problémáinkat, hiszen képes lesz olyan hatékonyságot elérni, amellyel a fogyasztásunk és a környezeti terhelésünk elválik egymástól. Ebbe az irányba azonban egyelőre nem sok konkrét tapasztalat mutat. Georgescu-Roegen, az ökológiai közgazdaságtan egy jelentős képviselője az entrópia fogalmával hívta fel a figyelmet arra, hogy nem feltétlenül minden, amit előállítunk hasznos, ugyanakkor a környezetünk számára minden beavatkozásunk magasabb rendezetlenségi szintet hoz létre. Ezért érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mit és miért gyártunk. Elektromos borotvákat például azért, hogy gyorsabban borotválkozhassunk. Később viszont rászánjuk az időt arra, hogy dolgozhassunk az elektromos borotvák előállításáért, vagy azért, hogy megvehessük azokat…

A podcast hatodik része a következő linken érhető el:

http://ujegyenloseg.hu/technologia-a-fenntarthatosag-udvoskeje-vagy-motorja/

 

Zöld Egyenlőség Podcast 5. rész: Sokszínű vidék – sokszínű megoldások

UE-Zold-podcast

Az ökológiai közgazdaságtan alapjairól beszélgetve a Zöld Egyenlőség podcast korábbi adásaiban sok szó esett a főáram kritikájáról, ezen adásban pedig már a lehetséges megoldásokat vázolja fel Köves Alexandra és Pataki György. Megtudjuk, mik azok az ügyetlen megoldások, és miért fontosak nekünk.

Az ökológiai közgazdaságtanban nagy hangsúlyt helyeznek az úgynevezett relokalizációra, vagy ökolokalizációra, ami megpróbálja a fogyasztási és termelési láncokat lehetőség szerint minél kisebb körben tartani annak érdekében, hogy egyrészt a költségek és hasznok (azaz a gazdasági beavatkozások pozitív és negatív hatásai) ugyanannál a közösségnél jelentkezzenek, másrészt azért, hogy a gazdaság szervezése a lehető legnagyobb mértékben vegye figyelembe egy adott térség adottságait. Ez helyi megoldások globális hálózatát jelentené, azonban egy ilyen megközelítés más adórendszert és más politikai döntéshozatali rendszert is feltételez.

Azt mondják, hogy „Amit nem tudsz mérni, azt nem tudod irányítani!” Felejtsük el teljesen a GDP-t? Mi a baj vele? Mit mér, és mit nem mér? Milyen alternatívák vannak? Ha ezeket tesszük a fókuszba, lehet elmozdulás?

A podcast ötödik része a következő linken érhető el:

http://ujegyenloseg.hu/sokszinu-videk-sokszinu-megoldasok/

 

Zöld Egyenlőség Podcast 4. rész: Bevezetés az ökológiai közgazdaságtanba – Mennyit ér egy pillangó?

UE-Zold-podcast

A Zöld Egyenlőség következő adásában Köves Alexandra a természet értékéről beszélget Pataki György ökológiai közgazdásszal. Mérlegre teszik, hogy mennyit ér egy pillangó vagy egy bengáli tigris. Arról is szó esik, hogy szabad-e pénzbeli értéket rendelni az ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz. Tud-e és akar-e a világ azért fizetni, hogy egy hektár esőerdő értékét ne a fakivágás, hanem a szén-dioxid-megkötés határozza meg?

Számos olyan projekt létezik, amelyek megpróbálják megbecsülni akár egy-egy fajnak a pénzbeli értékét. Egy európai kutatásban az ökoszisztémák és a biodiverzitás értékét próbálták meghatározni, és az egyik konklúzió az volt, hogy évi 45 milliárd dollár befektetéssel a védett területek megőrzésébe 5 billió dollárt lehetne ökoszisztéma-szolgáltatásokban nyerni, azaz majdnem százszorosa a megtérülés. Akkor miért nem fektet mindenki ebbe?

Pataki György tagja volt az ENSZ biodiverzitással és ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudományos egyeztető fórumának, az IPBES-nek. Miről szól ez a fórum és mit ér el egyáltalán? És mi köze van az etikának mindehhez?

A podcast negyedik része a következő linken érhető el:

http://ujegyenloseg.hu/bevezetes-az-okologiai-kozgazdasagtanba-mennyit-er-egy-pillango/