A következő fontos lépés az általános bérplafon bevezetése lenne. Liegey felhívta a figyelmet arra a jelenségre, hogy a nyugati társadalmakban (a tehetős rétegekben is) rendkívül nagy elégedetlenség, boldogtalanság figyelhető meg; úgy véli, ennek bizonyítékaként elég ha megnézzük, milyen sok antidepresszáns fogy egyedül Franciaországban. Ennek a boldogtalanságnak az egyik fő oka, hogy a társadalom folyamatosan azt sulykolja, többek közt reklámokon keresztül, a fogyasztás a siker mércéje, minél többet birtokolsz, annál többet érsz, és természetesen mindenki a társadalom felső rétegéhez szeretne tartozni. Legtöbbünk számára azonban ez a cél elérhetetlen, ami szorongást és boldogtalanságot vált ki. Az általános, mindenkire kötelező bérplafon bevezetésével a fölösleges luxuscikkek megszűnnének, hiszen senki sem engedhetné meg őket magának, ezzel eltűnne a szorongás, amit elérhetetlenségük okoz.
Egy szóval csökkenteni kell a társadalmi különbségeket, mivel első sorban azok felelősek a társadalomban tapasztalható félelemért és szorongásért. Az alapjuttatás természetesen korlátozott lenne, és három részből tevődne össze. Tartalmazná egyrészt a közösségi szolgáltatásokhoz való hozzáférést (például tömegközlekedés); másrészt egy speciális, kisközösségi pénznemben folyósított összeget, melyet csak helyben lehetne elkölteni; harmadrészt valamennyi nemzeti valutát. Liegey és három szerzőtársa szerint a rendszerben van lehetőség ezek megvalósítására, de társadalmilag alaposan meg kell fontolnunk, hogy „mit termelünk, kinek termeljük, és hogyan termeljük”. Ezen felül arra is figyelmet kell fordítanunk, mit mire használunk fel, milyen áron. Liegey elképesztőnek nevezte, hogy a víz például minden esetben ugyanannyiba kerül, attól függetlenül, hogy valaki megissza vagy a luxusterepjáróját tisztítja vele. Egy fenntartható rendszerben az utóbbi kategóriába tartozó használatokat erősen adóztatni kellene, míg az előbbieket olcsóbbakká kellene tenni.
A „Nemnövekedés” az irányzat egyik, reklámszakemberből lett képviselője szerint nem más, mint „provokatív szlogen”. A könyv alig egy évvel ezelőtt Franciaországban komoly társadalmi és politikai vitákat váltott ki. A szerző és a magyar fordító remélik, hazánkban sem lesz ez másként, a könyv által felvetett problémákat és a felkínált megoldási javaslatokat az emberek nem fogják „csípőből lesöpörni”, hanem készek lesznek termékeny, értelmes vitát folytatni róluk.
Visszajelzés: “Jólét gazdasági növekedés nélkül” : A következő találkozók Budpesten, Kaposváron és Pécsett | Cyclonomia