Alapjövedelem: átmenet a nemnövekedés felé? Interjú Liegey Vincenttel

FNA-Liegey-Jolet-Degrowth-nemnovekedesA „Jólét gazdasági növekedés nélkül – A Nemnövekedés felé” címet viselő kötet egy olyan demonetarizált, feltétel nélküli alapjuttatás bevezetését javasolja, ami a hagyományos pénz helyett elsősorban az erőforrásokhoz való hozzáférésben és helyi pénzben öltene testet. Vincent Liegey-t, a négy szerző egyikét kérdeztünk.

Mit ért a Feltétel Nélküli Alapjuttatás (FNA) fogalma alatt?

Vincent Liegey: A gondolat a Nemnövekedés mozgalom berkeiben merült fel először különböző megközelítésekből,a feltétel nélküli egzisztenciális jövedelem, az ingyenesség szférájának kiterjesztése, az erőforrások rendeltetésszerű és nem rendeltetésszerű felhasználásának megkülönböztetése és az itt is, ott is felbukkanó alternatív, gyakorlati kezdeményezések kapcsán. Ugyanakkor vitát folytattunk egy jövedelmi plafon bevezetéséről is, mint ahogy az adósságválság, a pénzügyi rendszer fölötti rendelkezés demokratikus átalakítása és a gazdaság már-már vallásos imádatának felszámolása is felmerült.

Mindezekből kiindulva érkeztünk el a demonetarizált, elsősorban az erőforrások használati jogában és lokális pénzben testet öltő egzisztenciális jövedelem gondolatához, ami összecseng az átalakulás, a gazdaság relokalizációjának vezérelvével.

jolet-degrowth-decroissance-nemnovekedes-liegeyArra buzdít mindenkit, hogy írja alá az alapjövedelem bevezetését támogató európai polgári kezdeményezést, hiszen ez a Nemnövekedés felé vezető fontos lépcsőfok lehet. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy ennek az intézkedésnek megvannak a maga korlátai. Pontosan milyen korlátokracéloz?

Egyetértünk azzal, hogy a társadalmi igazságosság szempontjából a feltétel nélküli egzisztenciális jövedelemet támogatni kell, hiszen ezzel enyhíthetőek volnának az egyenlőtlenségből és a megszorító intézkedésekből származó, egyre elviselhetetlenebb  következmények.  Támogatjuk ezt az intézkedést azért is, mert ezáltal függetlenedhetnénk a munka kényszerétől, csökkenthető lenne a munka központi szerepe, amit jelenleg az életünkben elfoglal.

Ugyanakkor rendkívül elővigyázatosnak kell lennünk, hiszen egy ilyen intézkedés bevezetése a termelési, fogyasztási szokásaink, vagy a társadalomban központi szerepet betöltő reklámmegkérdőjelezése nélkül rendkívül aggasztó következményekkel járhat:megnövelheti például a teljesen felesleges árucikkek fogyasztását. Ezen felül az egzisztenciális jövedelem milton friedmani változata bizonyos szociális alapvívmányok, vagy a munkával kapcsolatos jogszabályok szétzilálásához is vezethet.

Összegezve tehát teljesen egyetértünk az egzisztenciális jövedelem bevezetésével, hangsúlyozva, hogy ennek az intézkedésnek a társadalom alapvető átalakításának folyamatába kell illeszkednie: az olyan új, lokális, alternatív gazdasági modellek kialakításának elemeként kell kezelni, amelyek figyelembe veszik a környezetvédelem problémáit, illetve választ keresnek a számunkra elemi fontosságú kérdésekre: mit, hogyan, miért termelünk?

Jolet-nemnovekedes-liegey-dunaAz alapjövedelem tehát egyfajta átmenetet jelentene a FNA felé?

Három forgatókönyvet dolgoztunk ki a FNA bevezetésére. Az első kiindulópontját a már elkezdődött átalakulási folyamatok, vagyis a már működő gyakorlati kezdeményezések jelentik, amelyek egyre több helyen bukkannak fel világszerte (például helyi pénzek, permakultúra, lokális újrahasznosító műhelyek, helyi csererendszerek). Ezekből kiindulva apránként kifejleszthető volna egy új termelési mód, új gazdasági modelleket lehetne kialakítani és bevezethető lenne a FNA.

A második forgatókönyv esetében szintén nagyon fontos szerepet kapnak a konkrét gyakorlati kezdeményezések, de ezeket kiegészítené a munkaidő jelentős csökkentése. Ez az intézkedés nemcsak a munkamegosztás felerősödését segítené elő, de megszüntetné a munkanélküliséget is. Az így felszabaduló időt a termelőeszközök feletti rendelkezés és a helyi termelés kiterjesztésével a lokális gazdasági modellek fejlesztésének lehetne szentelni.

A harmadik forgatókönyv kiindulópontja a feltétel nélküli egzisztenciális jövedelem bevezetése. Ez az intézkedés technikailag viszonylag könnyen megvalósítható, de meglehetősen nagy politikai kurázsi szükséges hozzá, ami feltételezi a gazdasági rendszer feletti rendelkezés demokratikus visszaszerzését. A feltétel nélküli egzisztenciális jövedelem és a jövedelmi plafon bevezetésére egyidejűleg kerülne sor, a kezdetben euróban folyósított jövedelmet pedig apránként felváltanáaz erőforrások használati joga és az alternatív helyi pénzek.

Azt tervezik, hogy területfüggően energiakvótát állapítanak meg és megadóztatják az erőforrások nem rendeltetésszerű használatát. Ám az energiaszükséglet esetenként nagyon különböző lehet (például egy nehezen fűthető ház, vagy hideg és nedves vidék esetén, mint ahogy különböző egy lakás és egy ház energiaszükséglete is). Hogyan lehet ezeket a különbségeket kezelni?

A FNA-mel az erőforrások használói jogot kapnak arra, hogy lokális szintű döntéseket hozzanak, ami megerősíti a demokráciát és elgondolkodtat a fogyasztásról is. Kérdéseket kell feltenni a fenntartható fogyasztás szintjéről ésarra vonatkozóan is, hogy hogyan állítjuk elő a szükséges energiát, hogyan szállítjuk , valamint hogy milyen mennyiség fogyasztása esetén kell magasabb árat fizetni érte.

Ez a folyamat az átalakulás logikájába illeszkedik, tehát hosszú távon valósul meg, nem pedig önkényesen , egyik napról a másikra. A felhasznált gáz, víz vagy elektromosság egy része ingyenes lenne, egy meghatározott szint felett pedig fokozatosan emelkedne a fogyasztás ára. Egy tíz éves periódusra előre kalkulálva elegendő idő maradna az alkalmazkodásra, az életmódunk, a lakáskörülményeink, és az egymáshoz fűződő viszonyaink megváltoztatására.

Ez az intézkedésegyszerre jelentene védelmet a legszegényebbek számára, hiszen így gyorsan és ingyenesen juthatnának hozzá a legalapvetőbb szolgáltatásokhoz, miközben az átalakulás eszközeként is szolgál azáltal, hogy elgondolkodtat arról, hogyan állítjuk elő és használjuk fel az energiát, hogyan lehet megváltoztatni az életmódunkat úgy, hogy alapvetően másképpen fogyasztunk.

Úgy képzelik el, hogy az egyes régiók demokratikusan állapítják majd meg a kvótákat. Nem áll fenn a veszély, hogy ez kiélezi a versenyt az egyes régiók között?

Van ilyen veszély, de verseny ma is létezik, a vízkészletek esetében például ugyancsak kiélezett. Ám most a problémára nem demokratikus választ keresnek és egyáltalán nem törődnek a környezetvédelem szempontjaival. Ehelyett a láthatatlan kéz teljesen légbőlkapott mítoszától várják a megoldást. A FNA egyik legfontosabb küldetése, hogy elgondolkoztasson a valódi szükségleteinkről és lokális szintű szerveződésre buzdítson ezek kielégítésére, vagy ha ez nem lehetséges, akkormásokkal folytatott, nyitott cserekapcsolatok révén, hogy valóban azt termeljük, amire fenntartható módon szükségünk van.

Nagyon fontos feladat az ökológiai lábnyomunk csökkentése is, aminek szintén bele kell illeszkednie az átalakulás folyamatába. Nyilvánvalóan ez elképzelhetetlen a szolidaritás különböző formáinak megerősödése nélkül. A végső cél az, hogy a társadalmak minél önállóbbá váljanak.

Ha mindenki ingyenesen férhet hozzá egy bizonyos mennyiségű energiához, nem állhat-e elő olyan helyzet, hogy az emberek akkor is teljes egészében felhasználják a rendelkezésükre álló keretet, ha nincs is rá szükségük? Biztos, hogy ez a pazarlás megszüntetésének legjobb eszköze? Nem éppen az ésszerűtlen felhasználást erősíti?

Nem szabad konzumerista, kapitalista módon gondolkodnunk. Ha magunkévá tesszük az ingyenesség logikáját, mint ahogy ez már megtörtént az ingyenes piacok esetén (ezeken a Gratiféria néven is ismert, már számos helyen működő piacokon bizonyos szolgáltatások ingyenesen vehetők igénybe, másokat pedig ingyenesen ajánlanak fel, a kapitalista logika alternatívájaként – a ford.), kezdetben a konzumerista logikára kondicionált gondolkodásunk nagyon nehezen birkózik meg azzal a lehetőséggel, hogy egyes termékekhez, szolgáltatásokhoz  ingyen juthatunk hozzá. Egy idő után pedigátalakul a tárgyakhoz való viszonyunk: elkezdjük nem felhalmozni, hanem valóban csak akkor használni a különböző tárgyakat, amikor szükségünk van rájuk. Ugyanez igaz a vízre, az elektromosságra, vagy a gázra is. Ha meghatározunk egy bizonyos ingyenesen felhasználható kvótát, akkor ebben az esetben nem azon fogják törni a fejüket az emberek, hogy hogyan lehetne az egészet elhasználni. Nem az a cél, hogy optimalizáljuk a fogyasztás szintjét, hanem hogy emberhez méltó módon élhessünk. Ezekkel az intézkedésekkel csupán eszközöket szolgáltatunk, nem önmagáért való célokat.

Ha tehát egy konzumerista, kapitalista gondolkodásmódú társadalomban vezetik be a FNA-et, akkor az Önök által remélt tudatosodás és viselkedésbeli változás hiú ábránd marad.

Pontosan. Rendkívül kritikusak vagyunk az olyan múltbéli tapasztalatokkal kapcsolatban, mint például a kommunizmus. Éppen ezért hangsúlyozzuk, hogy a mi javaslatunk a lépésenkénti, demokratikus és kiegyensúlyozott átalakulás. Ha megvizsgáljuk a már működő gyakorlati kezdeményezéseket, akkor azt láthatjuk, hogy rengeteg kiaknázható lehetőség és energia van még ezen a területen, és hogy mindazok, akik részt vesznek ezekben a kezdeményezésekben, nagyon hamar másképpen kezdenek el a tárgyakhoz viszonyulni. Azt azonban nem tudom megmondani, hogy a teljes átalakuláshoz tíz, húsz, vagy ötven év szükséges-e.

Ha a FNA egy része az erőforrásokhoz való hozzáférésben, a másik pedig helyi pénzben ölt testet, vajon nem veszti-e el az egyén azt a szabadságát, hogy olyan terméket fogyaszthasson, amikhez helyi szinten nem tud hozzájutni? 

Miért ne létezhetnének egymás mellett a helyi, regionális, nemzeti, vagy nemzetekfeletti valuták? Nem szabad a lokális és a globális szembeállítására szűkíteni a kérdést, sokkal inkább arról van szó, hogy tudunk-e találni egy jó egyensúlyt. A helyi pénzek azon túl, hogy egy igazságosabb gazdaság eszközei, a politika feletti rendelkezés visszaszerzéséhez is hozzájárulnak. Segítenek a társadalmat visszavezetni a politikába, hiszen az embereknek a helyi pénzeken keresztül beleszólást kapnaka termelésbe, a fogyasztásba és a felhasználásba. Semmiképpen nem a helyváltoztatás vagy az árucsere szabadságának korlátozásaként kell értelmeznünk ezeket az eszközöket, hiszen használatuk nem zárja ki más más pénzek működését. Nem akarjuk megtiltani azt sem, hogy valaki a terepjárójával rodeózzon az erdőben. Ám azt gondoljuk, hogy ennek meg kell fizetni a valóságos árát, amibe beleértendőek a környezeti következmények, az emberi munka és az üzemanyaghoz felhasznált kőolaj ára is.

Globális szinten a bolygó természeti erőforrásainak 87%-ával a lakosság 20%-a rendelkezik. Európában burokban élünk, főképpen a leggazdagabbak, hiszen sosem látjuk a fogyasztásunk externáliáit. Nagyon drágán megfizetünk a fogyasztás szabadságának illúziójáért például környezetünk tönkretételével, miközben kihasználjuk a világ más tájain élőket. A termelés relokalizációjával ennek az illúziónak vége. Mivel a környezetre káros és az emberi erőforrás túlzó kihasználásával előállítható termékeket helyi szinten állítják elő, mindenki a saját szemével láthatja majd, milyen következményei vannak a fogyasztásának.

Hosszú távon megvalósuló, demokratikus, minden önkénytől mentes átmenetről beszél, ugyanakkor egy jövedelmi plafon bevezetését és bizonyos lakóhelyek kisajátítását is javasolja. Hogyan lehet ezeket az intézkedéseket a lakosság azon részével elfogatatni, akik ezeknek az intézkedéseknek a vesztesei? 

A tudatosan választott Nemnövekedés vagy az elszenvedett recesszió között választhatunk. Jelenleg a második lehetőséget kényszeríti ránk meglehetősen barbár módon, megszorító intézkedésein keresztül az Európai Unió. Görögországban például azért csökken az ökológiai lábnyom, mert az embereknek már semmije sincs, nem fogyasztanak, csak a legszükségesebbeket, nem dolgoznak, nem használják az autójukat. Elképesztően pusztító következményekkel jártak a megszorítások.

Ugyanakkor megfigyelhető az is, hogy a görögök alternatív gazdasági modelleket kezdtek el kidolgozni. Példaként említhetem a krumpli-forradalmat (a termelők közvetlenül értékesítik a termékeiket). Van, aki drachmát nyomtat, mások a szakértelmüket cserélik valamilyen szolgáltatásra (például egy állástalan orvos és egy munkanélküli ács esetében)… Az elszenvedett recesszió végsősoron ugyanahhoz az eredményhez vezet, amihez szabad választásunk útján is eljuthatunk, ha a Nemnövekedés mellett tesszük le a garast. Kétségtelen, hogy  nagyon nehéz út áll előttünk.

Interjú fordította Balogh-Sárközy Zsuzsanna.

Jólét gazdasági növekedés nélkül – A Nemnövekedés felé”, Vincent Liegey, Stéphane Madelaine, Christophe Ondet, Anne-Isabelle Veillot, Eszmélet folyóirat.
www.nemnovekedes.net

Egy hozzászólás a(z) “Alapjövedelem: átmenet a nemnövekedés felé? Interjú Liegey Vincenttel” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük