Pierre Rabhi: Hogy megmaradjon az élet: Előszó a magyar kiadáshoz

Borító

Pierre Rabhi L’offrande au crepuscule (Alkonyati áldozat) című könyvének a Budapesti Francia Intézet támogatásával most megjelenő magyar fordítása jól illeszkedik az elmúlt évek során Magyarországon is egyre nagyobb érdeklődésre számot tartó kiadványok és események sorába, amelyek fokozott figyelmet szentelnek az alternatív gazdasági megközelítést alkalmazó társadalmi berendezkedésnek, a Nemnövekedés mozgalmának, a fenntartható élelmiszertermelés lehetőségeinek. Érdemes áttekinteni a fenti esemény sorozat néhány fontos állomását: Serge Latouche, a Nemnövekedés „atyja” 2011 márciusában Budapesten járt könyvének, a Petit traité de la Décroissance sereine (A Nemnövekedés diszkrét bája) magyar kiadásának bemutatóján. A 2012 novemberében a Budapesti Francia Intézetben nagy sikerrel megrendezett, rövid mezőgazdasági értékesítési láncokkal foglalkozó konferencia után néhány héttel pedig Marie-Monique Robin hazai bemutatkozása következett: a mezőgazdaságról alkotott újító elképzeléseit a Les Moissons du Futur (Mit aratunk jövőre?) címet viselő dokumentumfilmje apropóján ismertette meg a magyar közönséggel. Az eseménysorozat következő elemeként tavaly magyarul is megjelent szerőtársaimmal, Anisabel Veillot-val, Christophe Ondet-val és Stéphane Madelaine-nel közösen írt munkánk, az Un Projet de Décroissance (Jólét gazdasági növekedés nélkül – A Nemnövekedés felé). A következő, e témába illeszkedő jelentősebb esemény 2014. november 13-án várható, amikor Pierre Rabhi a Francia Intézetben tartandó nagy agroökológiai konferencia kapcsán Budapestre látogat.

A mezőgazdaság, vagy méginkább egy másféle mezőgazdaság kérdése az utóbbi években Magyarországon is számos vita középpontjában állt. A magyarok történelmükből, illetve sajátos érzékenységükből kifolyólag is nagyon szorosan kötődnek a termőföldhöz, saját terményeikhez, illetve az ehhez kapcsolódó hagyományokhoz és gasztronómiai kultúrához. Ezekből a jellegzetességekből táplálkozik az a meggyőződésem, hogy az a melegség, ami Pierre Rabhi írásaiból árad, ahogyan a Földről, a természetről, vagy akár az emberi kapcsolatokról beszél, könnyen megtalálja majd a magyar olvasók szívéhez vezető utat.

Annál is inkább értő fülekre lelhet Magyarországon Pierre Rabhi hangvétele, mert az irodalom, de főképpen a költészet központi szerepet tölt be a magyar kultúrában, így az ebben a könyvben sajátosan ötvözött irodalom és kreatív megközelítésű agroökológia is visszhangra talál majd magyar barátaim körében.

Ez a könyv egyúttal egy rendkívüli időszakról szóló beszámoló is: Pierre Rabhi saját tapasztalatait foglalja össze Thomas Sankara Burkina Faso-járól a 80-as évek elején. Ugyanazok a kérdések köszönnek vissza ennek a forradalmi korszaknak a problémafelvetéseiben, amelyeket a Nemnövekedés mozgalom is előtérbe helyez: mi is az egyenlőtlenségek megszüntetéséért, tartalmas emberi kapcsolatokért, a „fejlett” és „fejlődő” országok viszonyának rendezéséért, a termelés nyitott relokalizációjáért, és végső soron az ebből következő nagyobb autonómiáért emeljük fel a szavunkat. Kiállunk a pénzügyi oligarchák uralmának megfékezéséért és hisszük, hogy ideje túllépni a gazdaság-vallás bűvkörén. Nem véletlenül hivatkozunk gyakran Thomas Sankara Addis-Abebában 1987. július 29-én elhangzott történelmi beszédére, amiben az Afrikai Egységszervezet (OAU) tagországai huszonötödik kongresszusának alkalmából a nyomort és kiszolgáltatottságot fenntartó államadósság-visszafizetés megtagadására szólított fel.

Valójában ezek az adósságok tették lehetővé a poszt-gyarmatosító politika fenntartását és táplálták a növekedés társadalma által szolgáltatott hamis és fenntarthatatlan jólét-illúziót. Ma éppen ilyen csapdahelyzet alakult ki az egyre erősebbé váló pénzügyi oligarcháknak kiszolgáltatott társadalmunkban.

A 80-as évek reményteljes, emberséggel és éleslátással teli időszakából merítkezni azért is jó ötlet, mert ekkoriban derengett fel Magyarországon a produktivista kommunizmus abszurd alagútjából kivezető út, és nem lehetett sejteni még, hogy a fogyasztói társadalom hazugságai milyen csalódást okoznak majd a későbbiekben. Ennek a korszaknak a szellemisége inspirálólag hathat az olyan beszélgetésekre és vitákra, amelyeken keresztül megszabadulhatunk a gondolkodásunkat gúzsba kötő béklyóktól és egy újfajta világszemlélettel gazdagodhatunk.

Ebben segíti az olvasót ez a könyv, amely az agroökológia kérdéseinek felvetésével a produktivista, kimerülőben lévő fosszilis energiaforrásoktól függő, talajromboló mezőgazdaság zsákutcájából kivezető ösvény alapjait rakja le. Mindez elvezethet bennünket egy fenntartható, autonóm, tartalmas emberi kapcsolatokban gazdag, igazságos és élhető társadalom felé.

Vincent Liegey, a Nemnövekedés mozgalom egyik vezetője, 2011 és 2014 között a Budapesti Francia Intézet Débats d’idées konferenciasorozat felelős munkatársa és a Projet de Décroissance (Utopia, 2013) / Jólét gazdasági növekedés nélkül – A Nemnövekedés felé (Eszmélet, 2013) társszerzője.

Fordította Balogh-Sárközy Zsuzsanna.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>