Ezzel a címmel is tárhatták volna Jólét gazdasági növekedés nélkül című könyvbemutatót, akkor lehet, hogy többen lettek volna március 18-án a kora este a Trafikban a frankofón hét keretei között tartott eseményre.

A társszerző, Vincent Liegey ízelítőt adott a legújabb művükből a gazdaság múltjáról, mai helyezettéről és jövőéről. Mottója a következő volt: „Ha valaki azt hiszi, hogy egy véges világban létezhet végtelen növekedés, annak vagy elment az esze, vagy közgazdász.”

A könyv szerzői évek óta aktív tagjai és véleményformálói a francia Nemnövekedés mozgalomnak. A francia kiadás 2013 januárjában jelent meg, és azóta szakmai és közéleti körökben átütő sikert ért el: társadalmi-gazdasági berendezkedésünk kereteit feszegető vitákat produkált a frankofón média olyan véleményformáló csatornáin, mint a Le Monde, a Liberation vagy a France Culture, illetve az olvasóközönség tagjai között is – a könyv tartalmát ugyanis eddig több mint ötven előadás során mutatták be Franciaországban, Belgiumban és Svájcban.

A Jólét gazdasági növekedés nélkül amellett, hogy kimerítő, velős és érdekfeszítő szintézisét adja a Nemnövekedésnek, megkísérli felvázolni annak fő vonalait, hogy hogyan juthatunk el ehhez egy új gazdasági eszköz, a Feltétel Nélküli Alapjuttatás és a Jövedelmi Plafon együttes alkalmazásával.

A könyv beszámol a társadalom átalakulásának már ma is tapasztalható jeleiről is: a közösség által támogatott mezőgazdaság, a helyi pénzek, az ökoházak, vagy az átalakuló városok ismerős gyakorlati példaként szolgálhatnak arra, mit is értünk kívánatos társadalmi berendezkedésen.

A megszokottól eltérő koncepciókat javasol a valódi demokrácia, a társadalmi és környezeti igazságosság, az egyén autonómiája, a tartalmas, társas együttélés vagy a relokalizáció formájában, illetve reformokat a monetáris politikával, a központi bankok szerepével, a minimális és maximális jövedelmekkel, a közszolgáltatások ingyenes használatával és a helyi gazdasági rendszerekkel kapcsolatban. A szerzőknek az a véleményük, hogy mindezek a gyakorlatok és megközelítések együtt vihetnek közelebb lépésről lépésre a Nemnövekedés felé vezető demokratikus átalakuláshoz.

Mi történik, ha az államadóságot nem fizetjük vissza?

Megszeretnék említeni egy olyan nevet, amelyet Magyarországon talán kevesen ismernek: Thomas Sancara, aki Burkina Faso államfője volt. Afrika különféle vezetőit összehívta és prezentálta a harmadik világ csapdáját számukra: abban esetben, ha vissza térítjük az államadóságot mi afrikaiak bizony éhen fogunk halni. S ha nem térítjük vissza, akkor mi történhet? A gazdagok kevésbé gazdagok lesznek. Hat hónappal később meggyilkolták.  Azt gondolom manapság hasonló helyzetet tapasztalunk olyan országokban, mint Görögország, Spanyolország vagy éppen Olaszország. Pedig néhány éve azt gondoltuk, hogy az államadósság problémája csak a „kesébbé” fejlett országokban releváns. Szerény véleményem az, ha ezek az országok vissza akarják fizetni az restanciájukat, akkor végük van. Ha pedig nem fizetik vissza, akkor legfeljebb az oligarchák kicsivel kevesebb pénzt fognak zsebre tenni. A 2008-as pénzügyi válság jól megmutatta, hogy mi történik evvel az adósággal főleg, ha ez kétes forrásból származik.

Dollár milliárdokról beszélünk, ha az államadóságról beszélünk.

Ma ennek nevében iskolákat zárnak be, tönkre teszik az egészségügyet és még megannyi  közszolgáltatást számolnak fel és ezzel szétzilálva a szolidaritást. Vagy tovább haladunk ebben az irányban – tehát megpróbáljuk visszafizetni ezt a hatalmas összeget ésmindannyiunknak vége van – vagy pedig egy másik utat választunk. Vállaljuk egy bizonytalan ideig egy instabil gazdasági helyzetet és megpróbálunk összefogni a pénzügyi oligarchák ellen. Milyen jó lenne, ha mindenki születéskor havi 1000 eurót kapna a Feltétel Nélküli Alapjuttatás kiáltvány keretei között. Friss adat, hogy hogy a földi javak felét mindössze a népesség 1%-ka tarja a kezében –mondta lapunk külön kérésre a társszerző, Liegey.

szerzo: FÖLDESI Mihály Tamás | 2014. március 26. – UnivPécs egyetemi hírlap