Útjára indult egy alternatív gazdaságpolitika, filozófia, amely szerint a világ társadalmi, gazdasági és környezeti problémáira részben megoldás lehet a nemnövekedés. Nem a megrekedés és a gazdaságok leállása, hanem egy olyan fejlődés, amelyben nincsenek benne azok a kényszerek, amelyek semmi mást nem szolgálnak, mint a haszonmaximalizálást. Amikor a globális növekedés hasznának 82 százaléka a felső egy százalék kezében van, és a Föld lakosságának fele egyáltalán nem részesül belőle, a világ környezeti szennyezésének 71 százalékát pedig a száz vállalat okozza, de mindenki fizeti, könnyű belátni, hogy változás kell – mondta lapunknak Köves Alexandra, a Corvinus egyetem oktatója, ökológiai közgazdász. Szerinte minden változás gátja, hogy el sem tudjuk képzelni, lehetne másképp is.

Fotó: Bazánth Ivola

Folytatás →

Vincent Liegey, esszéista, a gazdasági növekedés ellenzője elmagyarázza nekünk, nemnövekedéssel hogyan valósítható meg politikailag a társadalom erőszakmentes átalakítása

2016 tavaszán a Politis című francia lap megjelentetett egy cikksorozatot a nemnövekedésről Csendes forradalom? (Une révolution silencieuse?) címmel (1). Manapság azonban úgy tűnik, Franciaországban a nemnövekedési irányzatról ritkábban esik szó a politikai beszélgetésekben, mint pár évvel ezelőtt. Ennek ellenére egyre jobban tért hódít; számos fő gondolata felmerül a vitákban, jóllehet gyakran egymástól függetlenül. Részt vehetnénk a társadalom csendes átalakításában? Elegendő ez? Az alábbi cikk először bizonyos nemnövekedési elképzelések és témák kulturális és társadalmi előrehaladásának perspektívájából közelít. Ezen előrelépések gyakran sokkolóak, ugyanis tudatosul az összeomlás veszélye: vajon ez a folyamat termékeny táptalaja-e a megváltó és felszabadító átalakulásnak? Az írás ezután a gazdasági felépülés nehézségeit, valamint a folyamat során felmerülő kihívásokat kezdi el boncolgatni: miért szükséges egy kulturális átalakulás, de miért nem elegendő ez? Végül a harmadik rész ezen előrelépéseket szem előtt tartva megoldási módokat javasol konkrét példákkal.

Croissance: Növekedés
Produire plus: Termeljünk többet!
Consommer plus: Fogyasszunk többet

Folytatás →

Hogyan valósítható meg a gyakorlatban a „jólét gazdasági növekedés nélkül”? –  Lazányi Orsolya ökológiai közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem PhD hallgatója az általa is alapított Cargonomia nevű szervezet példáján keresztül próbált választ adni a kérdésre csütörtökön a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban.

A könyvtár szociológiai gyűjteménye által szervezett, a „közösségi integráció kreatív útjait” bemutató sorozat április 11-i estjén szóba került az informális munka, a szolidáris szövetkezeti forma, a piac dominanciájának letörése és a pedállal hajtott low-tech turmixgép is.

A mágnás földbirtokos Wenckheim Frigyes egykori palotájának neobarokkosan neorokokó rendezvényterme erős kontrasztban állt az önmeghatározása szerint radikálisan antikapitalista nemnövekedési mozgalom hazai mozgalmárának előadásával.

Antikapitalista üzenet a volt mágnáspalotában, a jobb szélen Lazányi Orsolya ül. Fotó: Qubit

Folytatás →

6. Nemzetközi Nemnövekedés Konferencia, Malmö

A Svédországban megrendezett 6. Nemzetközi Nemnövekedés Konferencia, valamint a két testvérrendezvény – egy mexikóvárosi és egy brüsszeli – után osztják meg a szervezők és a támogatók gondolataikat az elmúlt évtizedről

„A konferenciáink célja – a témában elért legfrissebb kutatási eredmények bemutatásán túl –, hogy politikai javaslatok megfogalmazásában és kidolgozásában is előmozdítsuk a kooperatív kutatásokat, építsük a mozgalmat, és népszerűsítsük az aktivizmust és a támogató művészetet.”

Párizsban, a tizenegy éve megrendezett első Nemzetközi Nemnövekedés Konferencián jelent meg először az angol „Degrowth” kifejezés az eredetileg francia aktivista szlogen, a „Décroissance” elnevezés megfelelőjeként.

Tavaly három konferenciát rendeztünk: Malmőben, Mexikóvárosban és az Európai Parlamentben, Brüsszelben. Hogyan jutottunk el idáig?

A konferenciát szervező támogatói csoport minden második évben nyílt pályázatot hirdet a következő konferencia megtartására. Ezután segíti a konferencia egyik főszereplőjét, a helyi szervezőbizottságot.

Folytatás →

Magyarország az unió átlagát két százalékkal meghaladó növekedést akar elérni a jövőben, tavaly 4,8 százalékkal nőtt a gazdaság. Szuper hír ez, alább mégis inkább lelomboznánk a nyájas olvasót. Nem mintha a növekedés nem lehetne cél, de mondunk egy jobbat: például heti pár napos munka, mindenkinek.

Húszéves fennállásához közeledik a nemnövekedés- (degrowth) mozgalom. Ez annyiban nem jó hír, hogy több idő telt el az alapítása óta, mint amennyi hátra van a régi világrendből azoknak a természettudósoknak az előrejelzése szerint, akik a globális felmelegedés miatt 2030-ra visszafordíthatatlan folyamatokat vizionálnak. Ehhez képest ismerjük a világhatalom elnöke, Donald J. Trump hozzáállását, aki az Ovális Iroda szőnyege alá gyömöszölte e problémát az általa fake newsnak nevezett tartalmak közé. Mert könnyebb növekedni, s ezzel népszerűséget szerezni és Fehér Házat (vagy bármely színű házat) megtartani, mint visszafogni a károsanyag-kibocsátást, s ezzel a gazdaságot. De hogy ne menjünk ilyen messzire, magyar kollégája, Orbán Viktor a migráció ellen folytat háborút, pedig az ENSZ szerint az embertömeget összehasonlíthatatlanul nagyobb mértéken a globális felmelegedés, semmint a terrorizmus fogja élhetőbb földrészek felé hajtani. Tavalyi adatok szerint a gazdasági növekedésből adódó haszon 82 százalékából a leggazdagabb 1 százalék profitált, míg az emberiség fele egy centet sem látott ebből. Vagy: Magyarországon tavalyelőtti adat szerint a munkavállalók 65 százaléka keresett annyit, mint a felső 10 százalék.

Folytatás →

Egy különleges – fordulópontnak tekinthető – konferencia zajlott 2018. szeptember 18-19-én Brüsszelben: tudósok, politikusok és döntéshozók gyűltek össze egy olyan találkozón, amelyet öt pártcsalád európai parlamenti képviselői szerveztek szakszervezetekkel és civil szervezetekkel együttműködve. A konferencia előtt született az alábbi nyílt levél, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy véget kell vetni a gazdasági növekedéstől való függőségünknek, túl kell lépni a kényszerű gazdasági növekedés dogmáján.

Az elmúlt hét évtizedben a GDP növelése lett a gazdaságpolitika legfőbb célja az európai országokban. Ugyan a gazdaságaink valóban növekedtek, de mindennek a környezetünkre gyakorolt hatása is jelentősen nőtt. Ma olyan mértékben lépjük túl a Föld teljesítőképességének határait, hogy az már meghaladja a biztonságosnak tekinthető szinteket. Semmi jel nem utal arra, hogy lehetséges lenne egy olyan gazdasági növekedés, amely szétválasztja a növekedési és nyersanyag-felhasználási pályákat, és ezáltal nem szennyezi tovább a környezetet. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy

az európai társadalmi problémák megoldásához nem egy növekvő gazdaságra, hanem inkább a már meglévő jövedelem és vagyon igazságosabb elosztására lenne szükség.

Folytatás →